Kispolgár

A pszichológus nekem már nem egy opció,

De ne segíts fel, ha elborul a hintaló.

Én önállóan álltatom magam,

Nem is meglepő, ha kihullik a hajam.

És ne félj attól, hogy elvesztem a fejem,

Ha nem vagyok rajta tizenhárom szeren.

Minél inkább jön a következő fokozat,

Az okot követi a gyökérkezelt okozat.

Nehéz nyomor, hogy mi a kielégítő,

Ne tarts önzőnek, hogy nem vagyok három nő.

A munkahelyen szidod a szűkmarkú rendszert,

Míg habozol a menzán, hogy mi legyen a desszert.

Hétvégén kirakod a legnagyobb hangfalat,

Ha szarul szólnak az erdőben a madarak.

A gyerek meg a meló estére ledarál,

De van kedvem a szexhez, csak ne velem kiabálj.

Irigyeled, hogy a haverod kit dugott,

A fantáziálást már rohadtul unod.

Senkit sem érdekel, hogy miket tehettél,

Hogy az ártatlan gyerekből nyomorult lettél.

Goya

Szemlélődés

szemlélődés
naponta száz méter oda-vissza
szemlélődés
régi rácsodálkozások nosztalgiája
csontok csikorgása
házfalba, családba kövülve
már múlt-tudatos oszlop
talapzatot növesztve
növést növesztve
már múlt-szemlélődést szemlélve
naponta száz méter oda-vissza
vaslábakon vánszorogva
már egykedvűség-kiábrándultság
már mindig-is-egykedvűség
már csak véges végtelenség
már elmúlás-félelem
naponta száz méter oda-vissza
évszakokon taposva
már csak a semmi ága
már csak az elefántcsonttoronyba
még semmi és már semmi

Dalszöveg

Dalszöveg - Lelkiállapot

Nekem mindegy, hogy Buddha vagy Isten vagy ki,
A lényeg, hogy segítsen ki.
Oldjon meg helyettem minden problémát,
Míg állom a sarat neki.

Kibaszott kibaszás minden dolog,
És közben még középen állsz.
Ha találsz egy barátot végre, az biztos,
hogy valamit rosszul csinálsz.

Ha odaadsz mindent, azt el is viszik.
Most itt maradtál üresen.
Ne hisztizz vagy üvölts, fölösleges,
Nem izgatja az Istent sem.

Ha meghalnál azért, hogy figyeljenek rád,
Azt biztos, hogy leszarja mind.
Már az sem tűnt fel, hogy idáig éltél,
Most látod, hogy milyen a szint.

Rád tartozik

Rád tartozik a hossza.
Még nem kell gondolni rosszra.
Keresni, kutatni odáig.
Még el lehetne jutni a házig.
Ott vár egy család, lámpás ablak, gyerek.
Meg sem szültél, de én már eltemettelek.
Kedvem lenne mást is odahívni.
Vagy inkább leülni a földre és csak sírni.
Toporzékolni, mint egy buta gyerek.
Nem voltál az enyém, mégis elveszítelek.
- Öltél?
- Öltem. Könyörülettel.
Most engem is megölnek hideg szeretettel.
Befogadnak majd a fagyott kövek.
Örülök, hogy megismerhettelek :)

Kések

Úgy döntöttem, hogy mostantól késekkel alszom el. Majd biztos forgolódom álmomban, és csak a véletlen fogja eldönteni, hogy reggel felébredek-e vagy végre nem.

Angyal

Gyáva angyal vagyok, örökké fájó és csiklandó testbe bukott. Ha már itt vagyok, ismerkedem, barátkozom veletek, akiket az itt és most, a legnagyobb Úr elragadott. Fura egy kompánia.

Gyáva ördög vagyok, fénylő, puha testben ébredt. Mindig tudom, hol döfjek belétek, de minek? Néha követek valakit, hova megy, merre tart? Rozoga testekbe ágyazott, gyenge, ijedt lélek-gépek. Azt is elhallgatják, hogy még élnek.