„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”
/Honoré de Balzac/

Wednesday, September 12, 2012

Rajz


Ég

Föld ég, odabújik a gyom,
nevet, karimája alól
fénylő, üres ég araszol.

Lélek

Ne kényszeríts, te halkan zuhanó,
kemény tél jön, nem megalkuvó.
Korán kelünk majd, minden hajnal ég.
Elárvuló lélek a hang, csöndbe lép.

Vonzás

Valami erős, valaki vonz.
Kifele áll a rúd.
Te szép, nemes, erős király.
Mégis lealjasult.
Ki mondja ki, mi végre.
Valahol áll a híd.
Megérti-e, aki megérte.
Valaki álma hív.

Ő és én

Ő, mint aki hirtelen meghalt,
hűs csöndbe rejtőzött előlem.
A szándéka, hogy felkutassam,
vagy éppen az, hogy elkerüljem.

Én, mint folyó, haladok lassan,
óvatos, zajongó ligetben.
Egyenletesen. Nem csapkodva,
ostobán. Elhagyni igyekszem.