„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”
/Honoré de Balzac/

Wednesday, July 13, 2011

Klimt

Jelenetek a kamaszkor elejéről

Rajzolni, rajzolni, rajzolni kell – írni és rajzolni, zenélni, táncolni, énekelni kell. Táncolni kell, eljátszani sosem látott tragédiákat és sosem hallott boldog történeteket. Még nem késő, csak most kezdődik minden. Csak most folytatódik, hát rajta! Megrémiszt a sok tudós felvont szemöldöke és lebiggyedt ajka? Kit érdekel. Én is felvonom szemöldököm, lebiggyesztem ajkam és gyártom tovább gyenge és hiteltelen salakom, melyen életre kelése után is rajta lesz önállótlan, kicsinyes, megalkuvó énem bélyege, mégis álljatok félre, ha mellém nem álltok, átlátszó arcú, seholnincs-emberek! Még magatok mellett is elnéztek tartózkodóan, ti valóban tökéletesek – sebezhetetlen, büszke emberek, igyekszem, és én is olyan leszek, akkor majd tapsoltok nekem – vagy így, vagy úgy – én bolondként éppúgy táncolok nektek, körbevezetlek titeket a kerengőben, ahol környezetetek elszórt tárgyai láncban állnak majd, hogy mindet külön-külön, értékéhez mérten szemügyre vehessétek. És a lánc végén egy ember áll majd, felfűzve maga is, és aki a szemébe bír nézni, tiszta, nyílt, fiatal tekintetébe, az távozik csak emelt fővel. A többieknek a szomszéd teremben, egy pluton sorakozó bolondsipkák közül osztanak, a pulthoz lehorgasztott fejjel, megtörten járul a tömeg. Az utcákon nem látni süveg nélküli embert – bolond világ lesz itt!

(Tényleg ilyen a kamaszkor?)