Jelenetek a terhesség idejéből

S. elhagyott mikor terhes voltam, olyan volt mint egy éber rémálom-terror, amikor 3 hónapos terhesen ott ültem egy autóban és mondtam, hogy nem akarok egyedüli anya lenni, mire ő mondta, hogy de az leszel, ha én úgy döntök. És én már kitaláltam az egészet remekül, hogy fog ez milyen jól működni. Én meg valami olyasmit éreztem hogy meghalok vagy ez biztos nem így van, és nagyon sírtam egy autóban, ami a H. utcai épület udvarán állt és arra jött R. és benézett egy pillanatra az autóba, ahol én nagyon sírtam, és szégyelltem magam, akkor aztán továbbment, nem jó érzés suhant át az arcán.

Utána, hogy akkor vetessem el a gyereket, bejött velem anyám meg a nagynéném a klinikára, ahol ultrahang és ott láttam a gyerekem kezeit meg lábait meg a fejét és ahogy mozgott a hasamban, ezt mind lehetett látni, utána kint nagynéném győzködött a folyosón, hogy bár 3 hónap a határ és épp annyi telt el, de az ő kapcsolatai révén el tudja intézni valami orvossal de akkor most azonnal kell lépni, szerinte jobb lenne, döntsem el, én meg hogy ez meg az, de belül tudtam hogy én nem ölöm vagy öletem meg ezt a gyereket, aki a hasamban mozog.

Utána mentünk a Bartók Béla úton anyámmal, hogy bemegyünk terhes ruhát vagy valamit nézni egy boltba, de hívta anyut C. hogy azonnal menjen, hol van már, erre anyu kitett a kocsiból, hogy mennie kell, és otthagyott. Mentem az utcán, egyszer csak hiányozni kezdett T. Felhívtam, mondtam neki, hogy képzelje, terhes vagyok. Azt mondta, ok.