„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”
/Honoré de Balzac/

Wednesday, July 25, 2012

Nagyapám

Meleg kövek ölelnek.

Partot tört hajó.
Hol vannak, akik nincsenek sehol?

Hol van egy szem
vagy egy kéz?
Hol van, aki engem néz?
Hol egy mosoly,
vagy egy szó,
ami nekem mondja: jó.

Nem lehet, hogy csak én legyek.
Mindenfelé meleg hegyek.
Társas magányban dúl
az aszály és zúgnak
a kerékbe tört egek.

Nagyapám, akit rajongva féltem,
aki tanúja volt, hogy én is éltem,
teletöltötte vékony lelkemet.
Sejthette, hogy a tudás majd eltemet?

Áttetszővé tört kövek.
Meleg nyáj.
Hogy lehet, hogy aki még él,
annak fáj?

Paul

 
Paulhoz el se mentem
- az utóbbi időben.
Bár szerettem.
Mesteremnek tekintettem.
Paulhoz mégse mentem.

Meghalt, pedig épp kerestem
- egy ideje beteg volt.
Apámként szerettem.
Vele sokat is nevettem.
Paulhoz mégse mentem.

Felsőoktatás

Felzaklat az érzés,
hogy int az elmenő?
Az élet egyedül
annyira nem menő.
Merthogy mi a kérdés:
elhagyom, nem hagyom?
Alibi pasikkal
a hiányt takarom.
Valamire jó lesz
az a sok egyetem:
antitézisekkel
magamat szerelem.

Napi rutin


Rendesen eszem,
munkába járok,
előre köszönök,
csak ritkán hányok.
Gyereket nevelek,
szüleim nincsenek,
köszönöm nekik,
hogy azért lehetek.

Keveset eszem,
a munkában hányok,
magamat nevelem,
szültem egy álmot.
Csak ritkán köszönök,
szüleim meg vannak,
köszönöm nekik,
hogy nem is akartak.

Létezés

Egyedül állok, a Föld szeret.
Időzöm a gondtalan térben.
Kihasznál, akinek útba esek.
Nem fogad el, akihez betértem.

Van egy gyerekem is
- valakinek kellett egy gyerek.
Aki majd szereti őt.
És akit én közben szerethetek.

Remeték rokona lettem.
Volt anyám - emlékszem.
Valamikor elveszhettem.
A semmiért egészen?

Azóta kivetve meztelen elétek
Működöm, tűrök és várok.
Szelíd vagy dühös közönyötökre
Jól vagy rosszul reagálok.

Figyelem, milyen indulatok
tépik szét éppen a szívetek.
A halál felé így mulatok.
Öröm volt ismerni titeket.

Saturday, July 7, 2012

Egysorosok


Sebesült, arctalan lovak. Felriadó, szelíd iszony. Közös ló-baleset. Gyökérkezelt okozat. Fáradt test-templomok.
-----------------------------------------------------------
Leomló falak. Hiú önvédelem. Kötésben oldódás. Előre egyeztetett halál.
----------------------------------------------------------------
Tenyérbe ömlő tej. Hazug illatok. Bőr-gyönyör a köbön. Konok indulatok.
----------------------------------------------------

Hiányok helyébe támadó vágyak. Szomorú kiszolgáltatottság. Keresztútban eldobott farönk. Néma gyerek. Törékeny életek.
-----------------------------------------------------------------
Angyal-daráló. Drót szerelem - konok nyomor. Szigorú ernyedés. Szűk türelem, akadozó elengedés. Szeretetteli rettegés.
-----------------------------------------------------------------
Nehéz szülés. Nincs semmi garancia. Fáradt pokol.

Nagymarosi hétvége

Nagymarosi hétvége

Kevés éber eszme
követelt ma mély
álmok utaztak egyre
a hőség fenekén.

Csöndes nyomor
borult a dunai tájra
komoly feleslegek
fáradt morajlása.

Határok

Ébren még,
zengő, zúgolódó
szívek közt
várok.

Nézelődöm:
hol  mély árkok,
hol határok.

Mit ad Isten?
-épp horgol.

Már biztos, hogy
elkárhozik,
aki horkol.

Isten

Lepecsételt isten-kutak.
Tömött sorsok égnek.
Egyre csak ülök itt,
verem a dobon a
ritmustalan létet.

Szülők

Mikor megsajnálsz,
Bennem anyám zokog.
Mikor meg gyűlölsz,
Apám ébred ellened.

Elvek

Egymást taposó elvek alapján lesz igazad vagy sem,
Szomorú gyereked játéka fölött bőszen veszekedj.

Könnyen sérül a lélek, főleg amíg fiatal,
Pazarold el mielőtt jön a tornyos ravatal.

Ijedten néz, ne riasszon érzékeny idege.
Mentegetőzhetsz: hisz rád se figyeltek sohase.

Mindig te

Mindig te maradsz végül,
- aki a halállal fenyeget.
Mindent követelsz, és
mindenki odaadja neked.
Bízom benned mélyen,
- egy barát. Odaadom neked
a vérem. Használd jól,
légy becsületes, különben
kárba megy. Emlékezz
majd erre, mikor hazavet
a három személyben
időző könyörület.

Szeretet

Akarsz, tartanál?
Sivatagi hal vagyok.
Szivárvány játszótéren
Örülnek a színvakok.

Adj innom vagy kenyeret.
Fájok. Nem tudom, hogy
merre vannak élhető
határok.

Meddig bírsz majd kihordani,
Meddig féled a léptem?
Mikor fogod kimondani,
Hogy még nem is éltem?