Klimt és én

Jelenetek az idegpályákról

A sztrapacska olvadó ízei játszanak az ízlelőbimbóimon. A tészta kicsit szétfőtt. Nem akart forrni a víz és nem jött fel a tetejére rendesen, ahogy írták.

Ne gondolkozz.

Nemsokára repülök Moszkvába. Most ez következik. Már gimnáziumban kigondoltam, hogy egyszer elmegyek. Az előbb kiderült, hogy Ole is pont kedden repül, ráadásul ő is Budapestről. Talán egy gépen leszünk. Akkor mégis lesz utazás a lámával, ahogy eleinte gondoltam.

Ne gondolkozz.

Most derült ki (S. telefonált), hogy Ole a dél körül induló gépen lesz M.-ékkal. Én meg reggel megyek, akkor nem fogok vele utazni, pedig már megkezdtem az izgatott várakozást.

Ne képzelődj.

Autók zúgását hallom a lenti útról. A villamos idáig nem hallatszik el. Mára esőt is mondtak, de nem esik. G. alszik. Jókedvű volt délután, mikor az apja hazahozta. Meg akartuk mutatni az apjának a kiscicákat. Nemrég születtek, de ma nincsenek a dobozban, amit az egyik garázs hátsó részében találtunk. Az apja barátnője egyszer csak ránk köszönt a kapu előtt várakozó kocsiból. Vajon miért nem jött be. Vajon idáig minket nézett az anyósülésről és értékelte a "meghitt, családi" jelenetet?

Ne elemezz.

Nagyon vicces, hogy az első és második keresztneveinkből kijön a Szent Család. Csak éppen a gyereket nem hívják Jesusnak. De hívhatnák. Mondjuk Brazíliában vagy valahol Dél-Amerikában. Nem tudom, hogy még mindig annyira meg akarom-e nézni Dél-Amerikát. N. volt ott 4 hónapot, és azt mondta, nagyon drága és nem ahhoz hasonló élmény, mint Ázsia volt, ahol együtt utaztunk. Jó lenne visszamenni valamikor. Zs. mondta, hogy mindenképpen eljönne velem, ha mennék.

Ne képzelődj.

Mikor visszajövök, lesz-e munkám. Pont lejár a szerződésem a hónap végén. Úgy néz ki, hogy lesz. Vajon melyik lehetőséget lenne jó megragadni?

Ne mérlegelj.

Mostanában hiányzik a gyerek. Zárva a bölcsi és alig látom. Nekem dolgoznom kell. Eleinte nagy szabadságnak tűnt, most megint jó lenne sokat a gyerekkel lenni. Jövőhéttől bölcsi. Nem kell már pelenka. Új korszak peremén lépdelünk, a gyerek meg én. Fogjuk egymás kezét és sétálunk a horizonton, a holdfényben felsejlő árnyalakokként, mint a Hetedik Pecsét-ben a vándorkomédiások.

Ne képzelődj.

Ugat a felső szomszéd kutyája. Esténként, ha egyedül van a lakásban, mindig ugat órákon át. Nem szeret egyedül lenni. Én sem, bár néha jó. Ha éppen nem jó, akkor sem ugatok órákig. Nemsokára itt lesz Tala. Várom. De néha örülök, hogy később jön, mint ahogy elalszik a gyerek, mert így egy kicsit magam lehetek. Mi lehet abban a jó, hogy magam vagyok. Nagyon meghitt. Például sajnálhatom magam. Az agyam gőzerővel dolgozik, amíg észre nem veszem. Aztán újrakezdi. Meg újra.

Ne gondolkodj.

Nyugtalanság. Miért nincs még itt T. Ha felhívnám, épp a buszon ülne vagy még nem indult el, mert most jár le a mosás és ki kell teregetni. Ha nem hívom fel, akkor nincs sehol. Csak lebeg a levegőben az agyam ködös tereiben játszik. Nemsokára kopog és beeresztem. Ugyanaz a jelenet újra és újra. Munkába menet-jövet. Este az alvásig és reggel az ébredéstől. Ha valamin vitatkozunk T-val, két napig azzal álmodom. Ha elmegyünk Zs.-val egy osztálytalálkozóra, akkor meg azzal. Tegnap kihagytam egy ilyen találkozót. Elmentem, de szerencsére még nem volt ott senki, így könnyű volt lelépni. Pedig ajándékot is vittem az ünnepeltnek, mert ünnepelt is volt. A. akivel már egy éve szervezzük a találkozást, nemrég született neki is gyereke. Szívesen beszélgetnék vele, de úgy sejtem, nagyon más típusú emberekkel veszi körül magát, mint én. Én milyen típusú emberekkel veszem körül magam? Milyen típusú ember vagyok? Érdekes lenne megkérni minden ismerősömet és barátomat, hogy válaszolják meg ezt a kérdést pár mondatban. Vajon mi jönne ki belőle? Úgy sejtem, hogy minden, ami csak kijöhet. De akkor a főnökömet és a munkatársakat is meg kellene kérdezni. Meg a gyerek apjának a barátnőjét. Meg a gyerek apjának a nővérét.

Ne elemezz.

Féltékenység. Milyen kicsinyes. Harag. Milyen veszélyes. Irígység. Milyen önző. Büszkeség. Milyen nevetséges. Kapzsiság. Milyen fura. Múlandóság. Milyen természetes kellene, hogy legyen.

Ne gondolkozz.

Tilópa Hat Szabálya

"Íme az önmagán túljutó tudatosság, a tudat mint olyan.
Szavakkal leírhatatlan, s nem elgondolható.
Nekem, Tilópának, nincs is ezen túl mit mondanom:

Ne képzelődj, ne gondolkozz, ne elemezz,

Ne meditálj, ne mérlegelj;

Csak tartsd tudatodat természetes állapotában!"