Hic locus est ubi mors gaudet

Hic locus est ubi mors gaudet

Ha elveszi a gyerekem,
biztos, hogy megkeresem.
Metró előtt, jövet-menet,
futhatom majd a köröket.

Erőszakos, kurva világ,
tapossunk el minden anyát.
Akasszuk fel az égre,
hulljon tűz a szemébe.

Amint újraszületek,
rögtön öngyilkos leszek.
Se vége se hossza,
megyek majd a pokolba.

Ez lesz minden indulatom,
ez lesz minden tervem,
ez lesz minden mozdulatom,
Folyamatos érvem.

Nem kérek sajnálatot,
nem kérek kegyelmet,
nem kérek alázatot,
se kegyetlen vermet.

Leszármazott

Régi anyám
zörgő sárkány.
Homlokom ős,
törött párkány.

Kelet felé
mutat utat.
Temetünk egy
rég fúrt kutat.

Isten bácsi,
szegény apám.
Depressziós -
mondja anyám.

Én meg, a vén,
régmúlt gyerek.
Könyörtelenül
feledek.

Kerek öböl

Kerek öböl körbe terel
Törött karom kínban ölel
Öböl vize szemem köre
Karon ülő gyerek fele.

Konok kínban ülök én
Üszkös romok tetején.
Korán örülsz romlott pára,
Nem hívunk meg a csodára.

Gyerek énem hova nő,
Nyitva van a temető.
Követ hordok nyitott sírra,
Omlik lelkem konok hídja.

Gyermekvállalás

Kerül, amibe kerül, megszüllek.
Ölellek, megtartalak vagy felemellek.
Aztán továbbállsz. Külön öröm.
Tovább lépek.
Még élve, de már mereven.
Most látod:
Hiába minden szerelem.
Többé nem növekedhetsz nekem.

Kispolgár

A pszichológus nekem már nem egy opció,

De ne segíts fel, ha elborul a hintaló.

Én önállóan álltatom magam,

Nem is meglepő, ha kihullik a hajam.

És ne félj attól, hogy elvesztem a fejem,

Ha nem vagyok rajta tizenhárom szeren.

Minél inkább jön a következő fokozat,

Az okot követi a gyökérkezelt okozat.

Nehéz nyomor, hogy mi a kielégítő,

Ne tarts önzőnek, hogy nem vagyok három nő.

A munkahelyen szidod a szűkmarkú rendszert,

Míg habozol a menzán, hogy mi legyen a desszert.

Hétvégén kirakod a legnagyobb hangfalat,

Ha szarul szólnak az erdőben a madarak.

A gyerek meg a meló estére ledarál,

De van kedvem a szexhez, csak ne velem kiabálj.

Irigyeled, hogy a haverod kit dugott,

A fantáziálást már rohadtul unod.

Senkit sem érdekel, hogy miket tehettél,

Hogy az ártatlan gyerekből nyomorult lettél.

Goya

Szemlélődés

szemlélődés
naponta száz méter oda-vissza
szemlélődés
régi rácsodálkozások nosztalgiája
csontok csikorgása
házfalba, családba kövülve
már múlt-tudatos oszlop
talapzatot növesztve
növést növesztve
már múlt-szemlélődést szemlélve
naponta száz méter oda-vissza
vaslábakon vánszorogva
már egykedvűség-kiábrándultság
már mindig-is-egykedvűség
már csak véges végtelenség
már elmúlás-félelem
naponta száz méter oda-vissza
évszakokon taposva
már csak a semmi ága
már csak az elefántcsonttoronyba
még semmi és már semmi

Dalszöveg

Dalszöveg - Lelkiállapot

Nekem mindegy, hogy Buddha vagy Isten vagy ki,
A lényeg, hogy segítsen ki.
Oldjon meg helyettem minden problémát,
Míg állom a sarat neki.

Kibaszott kibaszás minden dolog,
És közben még középen állsz.
Ha találsz egy barátot végre, az biztos,
hogy valamit rosszul csinálsz.

Ha odaadsz mindent, azt el is viszik.
Most itt maradtál üresen.
Ne hisztizz vagy üvölts, fölösleges,
Nem izgatja az Istent sem.

Ha meghalnál azért, hogy figyeljenek rád,
Azt biztos, hogy leszarja mind.
Már az sem tűnt fel, hogy idáig éltél,
Most látod, hogy milyen a szint.

Rád tartozik

Rád tartozik a hossza.
Még nem kell gondolni rosszra.
Keresni, kutatni odáig.
Még el lehetne jutni a házig.
Ott vár egy család, lámpás ablak, gyerek.
Meg sem szültél, de én már eltemettelek.
Kedvem lenne mást is odahívni.
Vagy inkább leülni a földre és csak sírni.
Toporzékolni, mint egy buta gyerek.
Nem voltál az enyém, mégis elveszítelek.
- Öltél?
- Öltem. Könyörülettel.
Most engem is megölnek hideg szeretettel.
Befogadnak majd a fagyott kövek.
Örülök, hogy megismerhettelek :)