tag:blogger.com,1999:blog-46971558445200301052024-03-19T04:50:59.523+01:00Jelenetek egy ember életébőlsusztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.comBlogger70125tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-45322900741114434362022-10-28T14:37:00.004+02:002022-10-28T22:21:57.752+02:00Születésnapomra<p> <span style="font-size: 17px;">Para-fázis</span></p><br><span style="font-size: 17px;">42 éves lettem, </span><br>
<span style="font-size: 17px;">meglepetés e tettem. </span><br>
<span style="font-size: 17px;">Hahó</span><br>
<span style="font-size: 17px;">tahó! </span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">Kenyerem megkeresem, </span><br>
<span style="font-size: 17px;">hazaérve megeszem, </span><br>
<span style="font-size: 17px;">tuti</span><br>
<span style="font-size: 17px;">rutin. </span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">Reggel újra bemegyek,</span><br>
<span style="font-size: 17px;">fogdosom a legyeket,</span><br>
<span style="font-size: 17px;">Haszon. </span><br>
<span style="font-size: 17px;">Faszom.</span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">Plusz szültem két gyereket, </span><br>
<span style="font-size: 17px;">Nézz rám, talán nevetek? </span><br>
<span style="font-size: 17px;">Tömör </span><br>
<span style="font-size: 17px;">gyönyör. </span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">Amire még jó vagyok:</span><br>
<span style="font-size: 17px;">Még legyet foghatok. </span><br>
<span style="font-size: 17px;">Tapasz-</span><br>
<span style="font-size: 17px;">talat. </span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">Előttem a szebb jövő:</span><br>
<span style="font-size: 17px;">nyugdíjas kéregető</span><br>
<span style="font-size: 17px;">leszek. </span><br>
<span style="font-size: 17px;">Teszek</span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">rá, hogy milyen háború</span><br>
<span style="font-size: 17px;">vagy naponta kihaló</span><br>
<span style="font-size: 17px;">fajok, </span><br>
<span style="font-size: 17px;">bajok</span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">jönnek, míg a gyerekem, </span><br>
<span style="font-size: 17px;">nemtom, mivel etetem. </span><br>
<span style="font-size: 17px;">Az ám! </span><br>
<span style="font-size: 17px;">Hazám. </span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">Ha örül az elnök úr, </span><br>
<span style="font-size: 17px;">hogy népe spórolni tanul,</span><br>
<span style="font-size: 17px;">sekély </span><br>
<span style="font-size: 17px;">e kéj. </span>
<br><br><span style="font-size: 17px;">Én egész életem fogom</span><br>
<span style="font-size: 17px;">egy hasonló jeles napon</span><br>
<span style="font-size: 17px;">kiku-</span><br>
<span style="font-size: 17px;">kázni.</span><!--/data/user/0/com.samsung.android.app.notes/files/clipdata/clipdata_bodytext_221028_074602_404.sdocx-->susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-28441134106690250952017-03-31T23:28:00.004+02:002022-10-28T14:43:21.149+02:00Mese a gyermekét egyedül nevelő főnixmadárról...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<b>Mese a gyermekét egyedül nevelő főnixmadárról, akitől a hajdan volt
hőse és annak újdonrégi élettársa évek óta folyó bírósági perben
próbálja elvenni a kicsi fiókáját</b></div>
<br />
<i>Az alábbi történet szereplői kitalált személyek. Mindennemű egyezésük a valósággal, csupán a véletlen műve. Vagy a csillagok fura állása ismét kibabrált velünk.</i><br />
<br />
Két éve zajlik a per, amiben a főnix gyermekének apja és annak élettársa próbálják elvenni a fiókát az édesanyjától, aki kilencedik éve neveli őt egyedül - elszakítani imádott kishúgától és kiragadni az otthonából. Nem válogatnak az eszközökben, széles a repertoár.<br />
<br />
Terítéken a zsarolás, fenyegetőzés, zaklatás, gúnyt űzés, provokálás, rágalmazás, az ismerősök és barátok manipulálása.<br />
<br />
A kis fióka apja és az élettársa tehetséges színészek. Egy színtársulatban ismerkedtek meg, még fiatalon, de arra, hogy ők igazán egymásnak lettek teremtve, csupán jóval később ébredtek rá, igen romantikus körülmények között, miközben a pár hónapos fiók és szülei együtt próbálgatták szegett szárnyaikat. Az édesanya főnixként ébredt éppen újra hamvaiból, miután a terhességet a harmadik hónaptól, teljesen magára maradva kellett végigcsinálnia, az édesapa kámforrá válásának okán.<br />
<br />
Kámforából éppen csak újra szárnyát bontogató apává készült vedleni, amikor megjelent a színpadon, glóriafényben, a régi ismerős, a színésztárs és hű barát, hogy önnön testével támassza meg a bontakozásában botladozó, büszke férfit. A hős apából nemsokára ismét családját elhagyó, új kapcsolatot építő, 41 éves herceggé lett, ama fehér lovon vágtázva szerteszét, miközben a másodszor is elhagyott család új otthon keresésébe fogott, a verbális világegyetem vad óceánját felkorbácsoló szeleket befogva tépázott vitorlájába.<br />
<br />
Kedves kis otthonra leltek: hegyvidék, fák jótékony árnyéka, mégis közel a város lüktető szívének zakatolása. Nemsokára sosemvolt fehérlovas hercegünk összeköltözött neki elrendelt párjával, majd maguk is betelepedtek a kicsike otthonvidék dombos oldalába, közel a főnixcsalád fészkéhez, ahol azok összebújva melegedtek. Az elhagyott pici fióka, és a törött szárnyú főnix, aki szárnyait kitárva szorosan ölelte gyermekét, akiért hajlandó volt a haragos tengereken, magányos szirteken is átvergődni, nem nézve se jobbra, se balra többé, ügyet sem vetve a pusztasággá lett hivatás-szigetek, jólét zátonyok egyre távolabbról derengő fényeire. Egyenesen a napba nézett, előre és felfelé, és ment, menetelt, repült, és rohant, minden erszényében a fiókájával, szembe az akaszkodó szelekkel. És szárnyalltak együtt, és táncoltak és énekeltek együtt, a főnix és a fióka. Szünet nélkül, megalkuvás nélkül.<br />
<br />
Hercegünk nemsokára kopogtatott, nagy ólombakancsával nagyot dobbantott a puha kis fészket védő odú bejáratánál, és büszke atyai harsogása betöltötte a teret. Ő eljött a gyerekéért, az ő fiókjáért, aki neki jár, mostmár jár, mert eleget nem volt, és most már kell.<br />
<br />
Akit ő annyira várt, és ezt mindenki tudja is róla, az összes buddhisták és nembuddhisták, és mindenki is látta ezt. Csak a főnix nem látta, és nem hallotta ennek hírét sem, miközben önnön testében dédelgette fiókáját a kutatóintézetben, napi 10 órát dolgozva, Marie Curie ösztöndíjasan, a távoli Franciahonban, ahová már nem hallatszott el a várakozó apa hangja, egyszer sem és sokszor sem, sem a segítő és törődő foglalkozása a kicsi, egy testben élő családdal. Helyette a főnix, ott, messze, a távoli országban lelt segítő barátokra, a sok nyelven beszélő buddhista és nembuddhista hősökre, akik mind nemhallották az otthon bőszen várakozó családjahagyó apa hősi hangjait.<br />
<br />
"De most már az lesz innentől, amit én akarok!"-törte szét a puha csöndet a kis család fölött rezgő levegő, ami egyre jobban fodrozódott a fotel fölött. A fotelban pedig összebújva, egymást ölelve tartva, bújt meg a kisfiók és a főnix, riadtan és félve, hogy most ki védi meg őket, ki védi meg anyát ettől a dörgő, morgó apaistenségtől, aki anyára fúj és süvölt, aki a kis fióknak a meleget és az életet adja, és a tejet adja, és a világot adja kedvesen, és énekelve és táncolva, és minden ijesztő dologtól megvédve őt.<br />
<br />
És a herceg, a kékszakállú lovag, elvitte sokszor a pici fiókát, kitépve a főnix anyai öléből, a szívével együtt. Aztán visszahozta, aztán megint elvitte és megint visszahozta, egészen addig és azóta is, amíg a főnix szíve el nem vérzett százszor és ezerszer, és még sok ezerszer. És sírt és sírt, és várta a fiókát mindig vissza, várta vissza a szívét, a lelkét, minden belsőségét, amit a fiókkal együtt elvitt a fehér lovas apaherceg, aki a nagy hős volt és egyre nagyobb és csodásabb.<br />
<br />
Ő volt az, a növekvő világ minden vidámparkja és mutatványosa, majálisa és generálisa, és ott volt mindig mellette a mézeskalács és tortaárus, a kenyérsütő és régi színésztárs, a szoros barátnő, akit aztán nevelőanyának kellett hívni, mert ő az volt. Talán a régi, az igazi szülőanya, már nem is él, azért kell a nevelő. Él vagy nem él, de mindegy is, most nincs itt, és ne is emlékezzünk rá, mert itt a karnevál, kicsi fiók. És még van testvér is, bár már nagy, és saját, külön dolgokkal foglalkozik, de azért gondolhatja úgy, hogy cuki ez a kis fiók, akire az ő anyja most minden energiáját helyette fordítja.<br />
<br />
Aztán eljött az óvoda, a pici fióknak sok pici társa lett, pörögtek-forogtak vidáman voltak a porban, játszottak, nevettek, énekeltek, egyre formásabb fiókákká cseperedtek. És jött az apaisten és most már nagyon jött, és követelt, hogy neki még több kell, és még több, és ha nem több, akkor nincs ám étel és nincsen ruha, és nincs sok pengő érme, amit ezekre lehetne cserélni. Majd akkor, ha neki a jog meg az ügyvédek leírják pergamenre, és pecsételik, hogy ami jár az jár, és a mégtöbb is jár.<br />
<br />
És akkor elment az anyafőnix a bíróságra, hogy kérje azt a pergament, ami az apaistennek kell, mert anélkül nem adja a pengő kajaérméket, csak a fiókát viszi el, a kedveset, az anyafőnix szívét és lelkét magával hordozót, aki a kis hátizsákjában viszi a szívet mindenhova, és akire mindig úgy kell várni, fájdalmasan, vágyakozva, hogy visszatérjen.<br />
<br />
És kezdődött a nyomás gyakorlás, a gúnyoros magalázás, a pellengérre állítás, és a szoros színészpáros mindenhol fellépett, a színpadokon, az óvodában, a buddhista és nembuddhista barátok összejövetelein. Ők voltak a Szülők, a Család, akik Jól Csinálják, a főnix meg a szánalmas, a megvetendő, a sajnálnivaló, a szaranya, a hibás, aki csak épp hogy ott van, valahol a háttérben, néha belelóg a fényképbe, de nem kell, inkább menjen el, mert nem kell ide, ide nem fér, mert itt a Család, amibe ő nem tartozik bele, csak a kis fiókája és a szoros párt alkotó, régi színészbarát herceg és neki teremtett hercegnője.<br />
<br />
És mindenki láthatja, hogy a főnix, az nem vesz részt és nem veszi fel a harcot és elbukik, mert törött a szárnya és ezért el kell taposni, mert hogy mer megjelenni itt, ahol az apaisten az uralkodó egyedül, és pláne a nevelőanyaistennő. Hogy mer, még van pofája, ráadásul helyes pofája és karcsú, sportos alakja, és még fiatal is, meg ír és gondolkodik, meg közös gyereke is van, hogy mer az ilyen megjelenni és betolakodni a szoros Családba, ami már az övék, és csak az övék. És jó, hogy a fiókát megszülte, meg szoptatta, meg melengette, amikor még nem volt tolla, és nem tudott még magától enni, de már nem kell, már kész van, most jön az Igazi, a Színészcsalád, a Szoros.<br />
<br />
A főnix nem bírta sokáig nézni, hogy a kicsi fiók őrlődik a számára legnagyobb jó birtoklói, az apa és anyadrágaság között feszülő, bármikorelpattanó húrok kies erdeiben botladozva, ezért megegyezett a fehérlovász herceggel, odaadott mindent, amit az követelt, csak a kicsi fiókot nem, azt nem tudta odaadni, mert az ő maga volt, nem is tehette volna, mert akkor nem születik többé újjá a hamvakból, a tűzben. Ezért mindjárt az első tárgyaláson meglett a pergamen, amire a fehérló fia várt, sőt, még több is, mert a főnix, hogy biztos legyen a béke, odaadott még egy napot is plusszban, még a pergamenre ráadásnak, amitől valóban beállt a hajszálakon lengedező béke, egészen az iskoláig.<br />
<br />
És akkor, az iskolakezdés előtti nyáron, jött a Bíróság, a Per, a Nagy Rossz időszaka, eljött a Sötét kor, az Armageddon és minden, ami vele jár, mert akkor már kellett a fél gyerek, sőt, kelett az egész, aki még fióka, de már nem pici, tehát a szülő főnixanyára végképp nincsen semmi szükség.<br />
<br />
És kiderült hirtelen, miként az apaisten a bíróságon előadta, hogy a főnix bolond és személyiségzavart, sőt veszélyes a kis fiókájára, és hirtelen az is kiderült, az előadás szerint, hogy mindig is az volt, csak az apaisten eddig elnézte ezt neki, csupa nagylelkűségből és nagyszerűségből. De többé nem nézi el, mert a főnix már nem fogad szót, nem csinálja, amit mondanak neki, hanem nem megy bele, és azt ismételgeti hangosan, úgy, hogy mások is hallják, hogy ez nem a fiókája érdeke. Ellenáll, akár egy kamaszodó madár, aki kezd rájönni, hogy szabad, és van akarata, és van létjoga, és ő a Szülő, a Család és nem csak az apaisten és pláne nem az eleve elrendeltje.<br />
<br />
Ezekre abból jött rá, hogy közben ő is idősebb lett, egyre többet tapasztalt, és abból, hogy már nagyon fájt a szárnya, amiért a fehérlovas színésztársak folyton taposták, hiszen már amúgy is törött volt. Ezért a főnix elment egy tudós, sokat látott bölcshöz, akinek elmondta, hogy fáj, ahogyan tapossák a törött szárnyát, és fáj, ahogyan el akarják venni az ő pici fiókáját, és fáj, ahogyan folyton bántják és sértegetik, és hazug rágalmakat terjesztenek róla. De legjobban fáj, hogy mindez a feszültség az ő kicsi fiókáját bántja, és megsérti a puha tollpihék vékony páncélzatát. Erre a sokat látott bölcs elárulta, hogy nem baj, mert vannak ilyenek, akik nem veszik figyelembe a másikat és még a fiókájukat sem, mert szemét alakok, és van, hogy nem is azért - de ez a ritkább - hanem mert nem is képesek rá, és az ilyeneknél még a törött szárnyú főnix is sokkal erősebb. És az ilyenek azok, akiknek szükségük lenne segítségre, de sajnos ezt nem ismerik fel vagy nem akarnak ezzel szembenézni.<br />
<br />
És nemsokára többé már nem fájt a szárny, még a törés is összeforrt, és a főnix ismét újjá született, századszor és ezredszer, a Sötét Korban is, és ismét kitárta a szárnyait, és azóta is áll a fiókája mellett, védelmezi minden rossztól, bármi vihar támad, bármi szoros színészpáros jelenik meg a porondon, bármilyen előadás is kerekedik a nagy igyekezetben a fehérlovas társaságban. <br />
<br />
Közben, az évek során, a főnixnek erős párja támadt, régi barátból, aki már a fiókája születése előtt is mellette volt. Újabb kicsi fiókája született. A két fióka rajongva szereti egymást és immáron mindkettejük feje fölött megy tovább a zsarolás, fenyegetés, rágalmazás, sértegetés, az otthonfészek békéjének feldúlása, és a többi, mert a színészpáros megígérte a főnixnek, hogy addig itt nem lesz visszavonás és nemperelés, amíg az nem lesz, amit ők akarnak, hiába a kicsi család, pici testvérbaba, hiába az ő kicsi lelkük könnyen szakadó, finom szövete.<br />
<br />
<br /></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-53872745838033060882016-07-16T07:54:00.003+02:002016-07-16T07:54:28.052+02:00Új test-momentum<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Ölel és lüktet, zúg a hajamban a göndör.<br /> Árkok, meredek sziklafalak tágulnak kerevetnek.<br />
<br />
<div class="text_exposed_show">
Túlcsordul a szív, felesel a szabadság gondolata.<br /> Sok az érzés, bármi gondolat úszik a színen.<br />
<br />
Mélyben lüktet a szív és még egy szív vele lüktet.<br /> Élet az életből kel, testben ébred az új test.</div>
</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-14919729003041138502016-01-06T08:25:00.001+01:002017-04-01T10:38:56.494+02:00Jelenetek a hóesésből<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
G-vel ma kirándultunk. Hűvösvölgyből a Nagy-Hárs-hegyre. Végre
hóesés. Ropogó fagy-levelek, fehérlő kő-ösvények, mindefelé a fehérbe
öltözött jégerdő, ágakon sorakozó, megfagyott hópelyhekkel.<br />
<br />
A
Bátori-barlang kerek ablakából füst gomolygott elő, még a tűz illatát is
érezni véltük, pedig nehéz elképzelni, hogy valaki a súlyos vasajtó
mögött tanyázik a hidegben. Lehet, hogy egy új bibliát fordít, mert a
Bátori László féle fordítás már elavultnak tekinthető. Talán a felebarát<span class="text_exposed_show">i szeretetet újra kellene értelmezni, felmérve a hosszútávú következményeket is.</span><br />
<br />
<div class="text_exposed_show">
A kilátóból hirtelen elénk tárult a tejfehér erdő-paplan, tompán
fehérlő ködbe merülve, távolabb Buda parázsló fényei a sötétedő tájban.<br />
<br />
A "fehér" szóra eddig két szinonimát találtam: tejszínű, hófehér
(online szinonimaszótár), de szerintem van még a gyöngyház szín,
jégfehér, falfehér, tojás-fehér, ködfehér, joghurt-fehér, villám-fehér,
galamb-fehér és így tovább<u><i>.</i></u><i class="_4-k1 img sp_fM-mz8spZ1b sx_5371b4"><u> </u></i><br />
<br />
„A természetet az anyenyelveink által lefektetett irányvonalak mentén
elemezzük. A jelenségek világából általunk elkülönített kategóriákat nem
azért találjuk ott, mert minden megfigyelőnek a szemébe ötlenek,
ellenkezőleg, a világ benyomások kaleidoszkópszerű áradataként van
jelen, és elménkre – mégpedig jórészt az elménkben levő nyelv
rendszerére – vár a feladat, hogy rendszerezze azt.” /Bejamin Lee Whorf/</div>
</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-8525285879555141342015-12-22T09:02:00.003+01:002022-10-28T21:41:54.007+02:00Tektonika<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Csöndben reng a lélek,<br> bent titkos ritmus éled.<br>
Közben az angyalok<br> arca csak ragyog.<br>
Minden sejt fala remeg,<span class="text_exposed_show"><br> ébredjetek, ébredjetek! :)</span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-70379551440490971312015-12-22T08:53:00.003+01:002015-12-22T08:53:46.481+01:00Margóra<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Századunk búcsú.<br /> Isten véletek újra<br /> béke, szabadság.</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-57561772231061736962015-12-22T08:51:00.000+01:002015-12-22T08:51:46.038+01:00Kortárs<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Mindennap párezer jött-ment, vándorló,<br />
ó-ó-ó ürül Afrika.<br />
Kamionokban fülled e nép vagy a hajóorról hull a levesbe,<br />
- vajon kinek volt az anyukája?<br />
Megint egy árva gyerek, tele joggal,<span class="text_exposed_show"><br /> foggal, körömmel jönnek, hátha.<br /> Alkalom szüli-e őket vagy a szükség,<br /> kérdezi néha veszélyben Európa.<br /> Lesz-e majd joga a nőknek?<br /> Megújul a többség, humánus-e félni?<br /> Élni-élni, ő is akar, meg még ő is akar,<br /> nagy a sodrás. Most ez a kortárs.</span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-73429003285103809882015-12-22T08:50:00.002+01:002015-12-22T08:52:26.869+01:00Delphoi<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Elhagyott gyermekek e korban egymás kezét fogva, egymás sebeit bekötve,
vagyunk a veszettek, összetartunk, mi Ipszilonok, a szüleink valahol
távol, magukkal elfoglalva, megszüljük a Zéket, ők meg a Zséket, utána
már nem jön senki, vége az ábécének.</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-22698224958551241862014-12-12T10:55:00.001+01:002015-12-22T08:52:59.311+01:00States of mind<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: large;"><b><span style="color: #660000;"></span></b></span>Those moments of different states of mind. There are periods when I feel
a lot of energy. When I feel a lot of energy, I make plans about what i
will do every day to make things move or improve. Then the lack of
energy state comes. I slow down with the things I decided to do. Than
comes the period of depression. I stop doing almost everything. Then
comes the state of regret, because of the two previous states. Than I
feel a lot of energy again, throw regret away and start everything over
and over again. With all these movements and changing states of mind I
am still in the same place, turning around myself. Meanwhile my life is
going and slowly death is approaching.</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-50261541039639201962014-05-22T14:56:00.000+02:002017-04-01T10:44:41.517+02:00Egyedülálló<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Két karomban
tartanálak, nem vagy itt.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Elvittek, elragadtak
valakik.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Senki az a valaki és
fáj.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Sok-sok éven át
vagyok neki táj.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Vagyok az életében
szenvedés.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Nem is kevés.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
<br /></div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Két karomban
tartalak, épp itt vagy.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Olyan szép minden,
mint a nap.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Örömömben sírok,
nevetek.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Most minden törött
dolog kerek.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Boldog vagyok.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Megszülhettelek.</div>
</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-46911034961876546272014-05-22T14:53:00.003+02:002014-05-22T14:53:49.505+02:00Apa-Anya<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Kétélű késeken
jársz,</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Szemedben virágok
nyílnak.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Hívod a napot, lépsz
felé,</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Körben angyalok
sírnak.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Tenyered ég, a hajad
ég,</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Út mentén véreznek a
fák.</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Tűzgömbbe dől e
vidék,</div>
<div style="font-family: Calibri; font-size: 11pt; margin: 0in;">
Te megint lépsz:
tovább.</div>
</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-78219363142520771952014-04-25T22:11:00.002+02:002014-04-25T22:11:21.614+02:00Választás 2014<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent" data-ft="{"tn":"K"}">most kellene kiabálni vagy mosolyogni, sírni vagy hahotázni.<br /> tán megbolondult kend, aki itt bent lakik valahol a kerekek közt?<br /> hajdan kitekintést nyertem széles és elismert, nagy bozontomból,<br /> mára forradalmi téren betekintést enged a vérrel batikolt Maidan.<br /> ahogy a többség, én is beállok vagy kiállok, felállok vagy leállok.<br /> nyert ügyem van, ami veszett fejsze, nyelem. jobb ma egy tyúknyak.<br /> fekete bika pata kopog, lehet, hogy majd én is lopok.<br /> körültekintően kerülöm a tekinteteket, négy meg négy azt várom,<br /> lehet, hogy előbb-utóbb valóra válik minden álom. :))</span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-30884154773649600112014-04-25T22:10:00.001+02:002014-04-25T22:10:11.797+02:00Jelenetek a költözés idejéből<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent" data-ft="{"tn":"K"}">Költözés.
Új otthon. Húsvét. Félbetört nagy szekrény, elhagyott villából. Janó
rámnéz - csinálunk belőle egy szekrényt, meglátod. És csináltak. Ebben
több a csavar, mint a fa, tartani fog - mondta elégedetten. Janó
megoldja, múltkor is összerakta nekünk a gyerekágyat. Szolgál és véd.
Vannak ilyen vagányok.<br /> <br /> Fura ez az új otthon. Évekig laktam egy helyen, azt képzeltem az az otthon, oda megyek haza<span class="text_exposed_show">,
lehet, hogy mindig így lesz. Egyik nap aztán minden cuccommal
átkölzötem egy idegen helyre. Az otthonomba - amiről idáig ezt képzeltem
- soha többé nem tettem be a lábam. Már aznap az idegen helyen aludtam.
Az ablakon újfajta zajok és szokatlan fények szűrődtek be, ismeretlen
illatok kúsztak az orromba. Sokáig nem aludtam el. Mégis az egészben
volt valami otthonos. Hideg is volt, a fűtéssel még bajlódni kell. Mától
vagy két hét múlva valamikortól erről a helyről fogom azt képzelni,
hogy ez az otthonom? :)))))</span></span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-45948618960066005472014-04-25T22:07:00.002+02:002016-09-06T15:02:53.573+02:00Jelenetek a 21.század elejéről<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent" data-ft="{"tn":"K"}">Ülök a
munkahelyemen, legtöbbször sok a munka, de most ettem Jóreggelt
szendvicset. Az egy keksz, amit a téren osztogatnak. Mindennapi
szabotázs. Jó lenne leadni azt a 4 kilót. Egyértelmű, hogy nem készülök
szépségkirálynőnek. Ez is valami, amivel elfoglalom magam, addig sem
gondolok az élet vagy inkább az én életem céltalanságára vagy ilyesmire.
Persze a gyerekemet jó szellemben felnevelni terv m<span class="text_exposed_show">ásodik
üteme folyamatban van. Akkor ez a cél? Mégis elit kommandóban kellene
dolgoznom, bár a vízvizsgálat is közhasznú tevékenység. Teljesen azért
nem oszlik el a nyugtalan feltételezés, hogy azért elég céltalan,
kilátástalan ez az egész. Persze lehetne az a közkedvelt érv, hogy
jódolgomban azt sem tudom, meg nincs elég kihívás és szenvedés, mert
akkor meglátnám. Vannak persze problémák, a lakással mindig van valami
nehézség, megoldandó, figyelem elterelő vagy lefoglaló. Mindig valaki
beteg meg meghal vagy épp megszületik. Meg akkor honnan teremteni elő az
anyagiakat és hasonló elmesportok. Az elemi szükségletek ok, többre meg
nincs igazi motiváció meg lehetőség sem. Akkor legyen az önkiteljesítő
beteljesedés? Mi legyen a motiváció. Tehetségeink kiélése? Motiváció
hiánya. Készülés a halálra? Ez jó, a végső biztos célra fókuszálás. Négy
napig is eltart. Utána üresség. Csinálom a dolgom, ez is jó vagy két
hétig meg örökké. Vásárolok, mert az felvidít vagy fél órán át. Napokat
is át lehet vásárolni. A gyerek szépen fejlődik, boldog vagy fáradt,
nyomja a cipő. Majd azt mondom neki, hogy szép élet, ha sokat tud
segíteni másokon meg mindenki számára hasznos dolgokat tesz. Lehet
példa, fáklya a többiek előtt. Úgysem tudom átverni, 2x gyorsabb az agya
és érzékenyebb, mint egy katonai radar. Lehetek én is fáklya, vihetem a
halál felé soroló emberek előtt a zászlót. Legyünk együtt fáklyák, úgy
jobb a buli. Persze több millióan éheznek és gyerekek is, mert így
rosszabbul vagy jobban hangzik.</span></span><span class="userContent" data-ft="{"tn":"K"}"><span class="text_exposed_show">Persze
meg lehetne oldani, akinek van végtelen pénze, hogy ne legyen éhezés,
de akkor mit mondanánk, hogy mi az értelme az életnek? Milliók
veszítenék el életük értelmét a no need for charity táblák előtt
összeomolva. Én is megyek és segítek az autistáknak, mert ettől azt
fogom érezni, hogy van értelme az életemnek és a szerotonin szintem is
visszaáll a javasolt értékre. De akkor hogyan kívánhatnám őszintén, hogy
gyógyuljon meg mind és ne legyen több autista? Akkor mit fogok én
csinálni az életem értelmével miközben termelem a profitot a
közalkalmazotti fizetésemért, amiből pont megélek alapszinten és még
néha libegőzni is tudunk a gyerekemmel. Mert jó dolgomban még gyerekem is
van és ez még az értelem oldalt is erősíti. Persze örülök a kivételes
szerencsémnek, hogy itt éppen nincs háború, a muszlimok az iskolában nem
ültetik a hátsó padba a gyerekemet, hogy szégyellje magát, mint
Londonban, meg nem lép aknára sem, de lehet, hogy csak azért, mert
pincében lakunk és nincsen kert, ami jól jöhet, ha mégis háború lenne.
Persze nem lesz nem lesz, meg gondolkodjunk pozitívan, amíg a negatív nem
válik ténnyé, mert addig mi is alakítjuk, de hiába reklamálnánk később,
mert ott a kollektív tudat meg a kollektív karma is, amivel egyedül
úgysem tudunk mit kezdeni. Állítólag elindult a 21. század vissza a 19.
felé. Elszegényedés, a középréteg elvékonyodása és eltűnése. Teret hódít
az iszlám, jön a középkor is a vallási háborúkkal. WC-k már vannak, de
az angol típus nem annyira vált be, sok a székrekedés. Váltsunk
étrendet, lehetőleg félévente. Addigra kijönnek hozzá a könyvek, a
szakboltok meg a szintén szakmai cikkeket felvonultató igazság bajnokai
is rendezik soraikat. És igazuk van, mint ahogy az ét-trendváltóknak is.
60 vagy 80 évig élünk, akármit eszünk és persze az sem mindegy, hogy
milyen szenvedéssel távozunk. Az önfegyelem itt jól jön, ha valaki addig
beszerezte. Ez egyébként is jól jön, az eddig felsorolt minden
eshetőségre. Legyünk szamurájok, mindenképpen modern értelemben. A
kardot elvennék és le is csukhatnak érte, Londonban pl. igen szigorúan
kezelik az ilyesmit, bár szemet hunynak a muszlim túlkapásokra. Ember
küzdj és bízva bízzál, ez az én konklúzióm, bár ismerősen hangzik
valamiért. </span></span><br />
<span class="userContent" data-ft="{"tn":"K"}"><span class="text_exposed_show">Másképp
tutira nem lehet ezt végigcsinálni, persze segíthetnek a
hangulatjavítók, a sport meg a pszichedelikus szerek, vagy a struccok
filozófiáját is követheti, akinek van hozzá affinitása. :))))))</span></span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-37468423067779628352013-11-15T13:34:00.000+01:002013-11-15T13:34:07.000+01:00Cseberből mederbe<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Képzeljétek, van egy vödröm,<br /><span dir="ltr" id=":1la">Abban tartom minden kedvem.<br />Ami épp kell, azt kiveszem,<br />Ha már nem kell, visszateszem.<br />Van, hogy nincsen semmi kedvem.<br />Vödröm üres, feneketlen.<br />De ha bármi kedvem támad,<br />Kimeríthetetlen tárlat.<br />Álmomban, ha megszülettem,<br />Mindig lett egy ilyen vödröm.<br />Képzeljétek, milyen lenne,<br />Mindenkinek külön vödre!</span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-10578264193736503432013-07-05T13:26:00.001+02:002013-07-05T13:33:36.392+02:00Jelenetek a nyárból<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Meleg, sok biciklizés, forróság, nyári viharok, hűvös időszakok váltakoznak a kánikulával. Az emberek néha nevetősen, néha ingerülten szaladgálnak ebben a süppedékes, légkeveréses hangyabolyban.<br />
<br />
Boldogság. Felszabadult, örömteli érzések. Kedves férfi, aki szeret. Barátságos és meleg, amikor jólesik, akkor hűvös közegek. Váratlan, jó vonulatok. Úgy tűnik, az elengedés jó döntés volt. Szabadság, önállóság, nagyobb tér nyílt a ragaszkodás és kötődés helyén. Gyanús, hogy az elengedés minden esetben jó döntés, bár nagyon nehéz idáig eljutni. Sokszor nem a józan ész vagy a bölcsesség, hanem sok szenvedés vezet el idáig. Az együttérzés vagy szerető kedvesség egyensúlya a belátással, toleranciával. Alkalmazkodás önmagamhoz és tér a másokhoz való alkalmazkodásra. Van egy testem és törődnöm kell vele. Van egy érző lény is, akivel szintén, a másokon kívül. Persze nem elválasztható, mégis elválaszt. Nyugalom, türelem, a másoktól tanulás és a másokra figyelés öröme. Mindenféle gondolatok színes kavalkádja, a tudat lenyugtatása.<br />
<br />
Nem idő van, hanem különböző feladatok.<br />
<br />
Ha lenne idő, ami önmagában létező, az igen kellemetlen volna. Az idő lehet a vég nélkül változó, örökké mulandó sodrása egy parttalan folyamnak.</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-44920262949233516482013-03-25T21:10:00.001+01:002017-04-14T13:42:47.176+02:00Jelenetek a terhesség idejéből<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
S. elhagyott mikor terhes voltam, olyan volt mint egy éber
rémálom-terror, amikor 3 hónapos terhesen ott ültem egy autóban és
mondtam, hogy nem akarok egyedüli anya lenni, mire ő mondta, hogy de az
leszel, ha én úgy döntök. És én már kitaláltam az egészet remekül, hogy
fog ez milyen jól működni. Én meg valami olyasmit éreztem hogy meghalok
vagy ez biztos nem így van, és nagyon sírtam egy autóban, ami a H. utcai
épület udvarán állt és arra jött R. és benézett egy
pillanatra az autóba, ahol én nagyon sírtam, és szégyelltem magam, akkor
aztán továbbment, nem jó érzés suhant át az arcán.<br />
<br />
Utána, hogy akkor vetessem el a gyereket, bejött velem anyám meg a
nagynéném a klinikára, ahol ultrahang és ott láttam a gyerekem kezeit meg
lábait meg a fejét és ahogy mozgott a hasamban, ezt mind lehetett
látni, utána kint nagynéném győzködött a folyosón, hogy bár 3 hónap a
határ és épp annyi telt el, de az ő kapcsolatai révén el tudja intézni
valami orvossal de akkor most azonnal kell lépni, szerinte jobb lenne,
döntsem el, én meg hogy ez meg az, de belül tudtam hogy én nem ölöm vagy öletem meg ezt a gyereket, aki a hasamban mozog.<br />
<br />
Utána mentünk a Bartók Béla úton anyámmal, hogy bemegyünk terhes
ruhát vagy valamit nézni egy boltba, de hívta anyut C. hogy azonnal
menjen, hol van már, erre anyu kitett a kocsiból, hogy mennie kell, és
otthagyott. Mentem az utcán, egyszer csak
hiányozni kezdett T. Felhívtam, mondtam neki, hogy képzelje, terhes vagyok. Azt mondta, ok. <br />
<br /></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-46728903353222570962013-02-18T19:33:00.000+01:002017-04-14T14:20:33.440+02:00Téli móka<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Kevés fény beszél ma, tél-csend, na mondd, figyelek.<br />
Mindig vagyok, na most, na hátha. Az ostoba.<br />
Keresem, ki ragyog. Odatartom a kezem,<br />
koldus. Nevetek, ha elfordulsz. Feladom én,<br />
hamarabb, nyerhetsz. Azt hiszed, hogy a vég nem lesz.</div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-17899564495555579192013-02-17T22:23:00.001+01:002017-04-01T10:45:25.852+02:00Bajkál-tó, 2013<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<img alt="" class="spotlight" src="https://fbcdn-sphotos-a-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/385365_4927184013730_710228249_n.jpg" style="height: 547px; width: 729px;" /></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-46486778939641561992013-02-17T22:21:00.001+01:002017-04-14T14:19:54.608+02:00Játék<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent">Köríven lépkedek puha fátyol<br /> a hó nevetek a neved mától<br /> takaró ha ígérsz meleget jó<br /> de nehéz hinni hogy ez a való.</span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-90777658304105350882013-02-17T22:06:00.001+01:002017-04-14T14:19:31.816+02:00Hangulatok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent">Elszomorodtam. Mindenki mocskos.<br /> Tenyeremen a szív zihál. Kényelem.<br /> Ez a fontos? Félelem, büszkeség.<br /> Poros isten. Fölösleges érzékenység.<br /> Élek a porban, nyíltan nézek a szemedbe.<br /> Belenevetsz. Gyűlölöd, aki szeret.<br /> Kerül, amibe kerül - mondom -,<br /> lépegetek a szűkülő horizonton.<br /> Öngyilkosság - mondod -, szégyen.<br /> A tél, így az elején, nem görget sarat.<br /><span class="text_exposed_show"> Hideg méltósággal táncra invitál,<br /> szelíden, de szorosan fogja a kezed.<br /> Nem ereszt. Te már tudod, hogy a<br /> télutón nyakig süppedsz majd a sárba.<br /> Meg is fulladhatsz, veszélyben az életem.<br /> Az életed nem az enyém. Poros hordó,<br /> várja a szüretet. Megsimogatom a hasad.<br /> Ilyenkor otthon vagyok, együtt veled.</span></span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-18287579973287417922013-02-17T22:02:00.001+01:002017-04-14T14:18:53.160+02:00Szerelem<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent">Kivárom míg helyet helyre cserélsz.<br /> Lassul a szív, mégis szeretni kész.<br /> Gyere velem, nincstelen vagyok,<br /> mint kóbor ebek vagy angyalok.<br /> <br /> Korán van még, szertelen az éj.<br /> Amit gyűjtesz, holnap kiönti a tél.<br /> Kellesz nekem, akkor is, ha fáj.<br /> Tenger mélye lelkem: enged, visszavár.</span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-85556125462660134272013-02-17T22:00:00.001+01:002017-04-14T14:18:28.796+02:00Kutyalélek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent">Kíváncsi vagyok, bizalommal teli, szeretem az
állandó szabályokat, igénylem a szoros kapcsolatokat. Rugalmas,
megbízható közösségeket tudok alkotni. Fáradhatatlan játszótárs vagyok.
Az irántam való szeretetetek mélyen emberi. Képes vagyok uralkodni
magamon, nem próbálom rögtön megenni, amit találok. Kitartásom,
tanulókedvem és megerősítés utáni vágyam lelkes szolgáltatóvá tesz.
Elfogulatlanul köze<span class="text_exposed_show">lítek a beteg és
korlátozott képességű emberekhez, jelentősen meg tudom könnyíteni a
mindennapjaikat. Kinyitom az ajtót, a fiókokat, megnyomom a gombot,
odaviszem a tárgyakat, és megpróbálok segítséget kérni vészhelyzetben.
Vajon epekedő nézésem bizonyítja szellemi képességeimet? A tekintetem
nem engedelmességet, hanem ajánlatot jelez, hogy kész vagyok veletek
igazi érzelmi kötődést kialakítani.Tekintetemmel kitárom előttetek
belsőmet. Reakcióitokból gondolataitokra és érzéseitekre vonatkozó
következtetéseket vonok le. Veletek azonos értékű, lélekkel teli lény
vagyok.</span></span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-68780036537998909132013-02-17T21:56:00.001+01:002019-04-27T16:38:33.567+02:00Jónás Tomi szomorú<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent">Erőm elhagy lassan, únt torok,<br /> csodájára járnak angyalok.<br /> Kapok fehér lepel ágyat,<br /> megköszönöm, hogyha szántak<br /> vagy szerettek, kedvvel éltem<br /> körülöttem míg zenéltek.<br /> Erős iramban, ha múltam,<br /> elestem vagy szabadultam,<br /><span class="text_exposed_show"> festett ruhám kiterítem,<br /> zúgnak a fák, elfeledtem<br /> sok szeretőm fényes hangját<br /> csak a bőrük illata jár<br /> át meg át emlékeimen<br /> mondják azt is: sokra vittem.<br /> Elrejtőzött gyerek lelkem<br /> hozzád mégis felemeltem.<br /> Elfogadtad, örök hála,<br /> megcsókollak utoljára.</span></span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4697155844520030105.post-72191182728200009402013-02-17T21:55:00.004+01:002017-04-14T14:12:08.740+02:00Garabonciás<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span class="userContent">Félelmemben épp most szakítok a vággyal.<br /> Hogy birkózzak íly szűk, idegen világgal?<br /> <br /> Én lennék e hideg mindeneknek Napja?<br /> Egy céltalan vándor szélfútta kalapja.<br /> Én ezt nem akartam, dúltam, kiabáltam.<br /> Évek lusta ütemét hordta a hátam.<br /> Csalfa vak a remény, keseredett isten.<br /> Megbosszulja magát a sok nevenincsen.<br /> Néha felvidulva cukrot dob a porba.<br /><span class="text_exposed_show"> Nevet, ha az egy a másikát tapossa.<br /> <br /> Nekem is van, aki nem szeret csak használ.<br /> Életemre úgy néz, mintha az egy haltál<br /> volna, bár a halak ráncos görcsben úszva,<br /> pikkelyeik tépik, mire ő csak únva<br /> felnéz, s némi kényelmetlen érzés támad:<br /> minek is hagytam el gondtalan hazámat?<br /> Elhessenti aztán, s belenyúl a tálba,<br /> Lelkem ifjú vérét keni a hajába.</span></span></div>
susztihttp://www.blogger.com/profile/07530936974838014170noreply@blogger.com0