Téli móka

Kevés fény beszél ma, tél-csend, na mondd, figyelek.
Mindig vagyok, na most, na hátha. Az ostoba.
Keresem, ki ragyog. Odatartom a kezem,
koldus. Nevetek, ha elfordulsz. Feladom én,
hamarabb, nyerhetsz. Azt hiszed, hogy a vég nem lesz.

Bajkál-tó, 2013

Játék

Köríven lépkedek puha fátyol
a hó nevetek a neved mától
takaró ha ígérsz meleget jó
de nehéz hinni hogy ez a való.

Hangulatok

Elszomorodtam. Mindenki mocskos.
Tenyeremen a szív zihál. Kényelem.
Ez a fontos? Félelem, büszkeség.
Poros isten. Fölösleges érzékenység.
Élek a porban, nyíltan nézek a szemedbe.
Belenevetsz. Gyűlölöd, aki szeret.
Kerül, amibe kerül - mondom -,
lépegetek a szűkülő horizonton.
Öngyilkosság - mondod -, szégyen.
A tél, így az elején, nem görget sarat.
Hideg méltósággal táncra invitál,
szelíden, de szorosan fogja a kezed.
Nem ereszt. Te már tudod, hogy a
télutón nyakig süppedsz majd a sárba.
Meg is fulladhatsz, veszélyben az életem.
Az életed nem az enyém. Poros hordó,
várja a szüretet. Megsimogatom a hasad.
Ilyenkor otthon vagyok, együtt veled.

Szerelem

Kivárom míg helyet helyre cserélsz.
Lassul a szív, mégis szeretni kész.
Gyere velem, nincstelen vagyok,
mint kóbor ebek vagy angyalok.

Korán van még, szertelen az éj.
Amit gyűjtesz, holnap kiönti a tél.
Kellesz nekem, akkor is, ha fáj.
Tenger mélye lelkem: enged, visszavár.

Kutyalélek

Kíváncsi vagyok, bizalommal teli, szeretem az állandó szabályokat, igénylem a szoros kapcsolatokat. Rugalmas, megbízható közösségeket tudok alkotni. Fáradhatatlan játszótárs vagyok. Az irántam való szeretetetek mélyen emberi. Képes vagyok uralkodni magamon, nem próbálom rögtön megenni, amit találok. Kitartásom, tanulókedvem és megerősítés utáni vágyam lelkes szolgáltatóvá tesz. Elfogulatlanul közelítek a beteg és korlátozott képességű emberekhez, jelentősen meg tudom könnyíteni a mindennapjaikat. Kinyitom az ajtót, a fiókokat, megnyomom a gombot, odaviszem a tárgyakat, és megpróbálok segítséget kérni vészhelyzetben. Vajon epekedő nézésem bizonyítja szellemi képességeimet? A tekintetem nem engedelmességet, hanem ajánlatot jelez, hogy kész vagyok veletek igazi érzelmi kötődést kialakítani.Tekintetemmel kitárom előttetek belsőmet. Reakcióitokból gondolataitokra és érzéseitekre vonatkozó következtetéseket vonok le. Veletek azonos értékű, lélekkel teli lény vagyok.

Jónás Tomi szomorú

Erőm elhagy lassan, únt torok,
csodájára járnak angyalok.
Kapok fehér lepel ágyat,
megköszönöm, hogyha szántak
vagy szerettek, kedvvel éltem
körülöttem míg zenéltek.
Erős iramban, ha múltam,
elestem vagy szabadultam,
festett ruhám kiterítem,
zúgnak a fák, elfeledtem
sok szeretőm fényes hangját
csak a bőrük illata jár
át meg át emlékeimen
mondják azt is: sokra vittem.
Elrejtőzött gyerek lelkem
hozzád mégis felemeltem.
Elfogadtad, örök hála,
megcsókollak utoljára.

Garabonciás

Félelmemben épp most szakítok a vággyal.
Hogy birkózzak íly szűk, idegen világgal?

Én lennék e hideg mindeneknek Napja?
Egy céltalan vándor szélfútta kalapja.
Én ezt nem akartam, dúltam, kiabáltam.
Évek lusta ütemét hordta a hátam.
Csalfa vak a remény, keseredett isten.
Megbosszulja magát a sok nevenincsen.
Néha felvidulva cukrot dob a porba.
Nevet, ha az egy a másikát tapossa.

Nekem is van, aki nem szeret csak használ.
Életemre úgy néz, mintha az egy haltál
volna, bár a halak ráncos görcsben úszva,
pikkelyeik tépik, mire ő csak únva
felnéz, s némi kényelmetlen érzés támad:
minek is hagytam el gondtalan hazámat?
Elhessenti aztán, s belenyúl a tálba,
Lelkem ifjú vérét keni a hajába.