Kaluga - lélegzetelállítóan kék ég, lassan hömpölygő, széles folyó. Reggelente hűs fuvallatok, dél felé verőfényes napsütés, augusztus végén, Moszkvától 200 km-re. Egy épülő, nagy terekkel rendelkező faházban aludtunk hálózsákokban. A padlót alkotó deszkák lerakását az érkezésünk előtti pillanatokban fejezték be. Ahogy teltek a napok, egyre többen és többen költöztek az jövőben gompává (meditációs teremmé) fejlődő helyiségbe a sátrakból, az éjszakai, dermesztő hideg elől. A faházban így egyre kellemesebbé vált a klíma, a száz fölé emelkedő lélekszám megtette a magáét. Önkéntelenül a juhok téli kalandjai jutottak eszembe, akik a havas hegycsúcsok lábainál elterülő lankákon alszanak összebújva langyos-meleg illatok ölén. Napközben Sherab Gyalcen Rinpocse tanításait hallgattuk, esténként Ole tartott előadásokat egy hófehér sátorban. Az étkezősátor is fehér volt, mint a sarkvidékek eszkimókunyhói, benne fehér rizslámpák soraival. Moszkva környéki szanghák menzákat nyitottak, ahol káposztás levesek különféle változatait lehett kipróbálni minden mennyiségben. Mellé salátákat is fogyaszthattunk, amit nem minden esetben sikerült a levesektől megkülönböztetni, de persze hús is volt, a szamszára illuzórikus természetéhez igazodva. A kurzuson elég sok tarka ruhába öltözött fiatal is részt vett, akik még az előző fesztiválról ragadtak a területen, s boldogan árulták füstölőiket és csokigolyóikat, amiben jobb esetben a barna cukron kívül nem volt semmi hallucinogén anyag. Kiderült, hogy rajtam kívül még van két magyar a helyszínen, P., egy utazó tanító, aki a Rammstein-t igen kedveli, és egy szombathelyi srác a szanghából. Az oroszok és az egyéb szláv ajkú népek minden nap lejártak a 10 fokos folyóhoz megmártózni. Én is belegyalogoltam a vízbe egy alkalommal, de csak térdig, hogy megcsodáljam a dombos-ligetes folyópartot, aztán inkább a reggeli zuhanyzásban éltem ki spártai hajlamaimat, ahol azért mégiscsak csurrant-cseppent némi langyos víz is a kitartó próbálkozás jutalmaként.
A kurzus utolsó napján a Rinpocse egy beavatást adott Amithaba buddha erőterébe, amin a lelkes buddhisták és a boldog hippik egyaránt képviseltették magukat, s mindannyiunkat lenyűgözött Sherab Gyalcen Rinpocse határtalan együttérzése, amellyel minden lényre egyformán, megkülönböztetés nélkül tekint, bármennyire zavarodottak legyenek is, s minden idejét és energiáját arra fordítja, hogy a fentebb említett, kissé lökött egzisztenciák jólétéért dolgozzon megtorpanás nélkül, bármilyen reménytelennek is tűnhet ez néhanap.
Utolsó este volt egy nagy táncolós-barátkozós esemény, amit kihagytam, mert inkább az orosz szanghák találkozójára lopóztam be, ahol Ole és Caty megbeszélést tartott a különböző ingatlanokkal kapcsolatban, amiket azok meg szeretnének vásárolni, hogy buddhista centrumhoz jussanak, vagy a már korábban megszerzett ingatlanok fenntartásáról és a helyi szanghák életének alakulásáról. Nagyon érdekes volt, ahogy beleláthattam egy kicsit abba, hogy Ole munkája miből is áll és hogyan zajlik a gyakorlati szinten, erre korábban nem volt annyira alkalmam meg nem is nagyon foglalkoztatott. Késő éjjel aztán Ole és más barátai elindultak Moszkvába autókkal, mi pedig eltöltöttünk még egy kellemes estét a faházban. Másnap reggel busszal indultunk útnak a zömében németekből álló utazócsoporttal, miután jeges vízben megmostuk az arcunkat.
Egyik nap, dél körül egy nagy szivárvány jelent meg a Nap körül. Az uróbbi években többször láttam ilyet, előtte sohasem.
No comments:
Post a Comment