Nagyapám

Meleg kövek ölelnek.

Partot tört hajó.

Hol vannak, akik nincsenek sehol?

Hol van egy szem
vagy egy kéz?
Hol van, aki engem néz?
Hol egy mosoly,
vagy egy szó,
ami nekem mondja: jó.

Nem lehet, hogy csak én legyek.
Mindenfelé meleg hegyek.

Társas magányban dúl
az aszály és zúgnak
a kerékbe tört egek.

Nagyapám, akit rajongva féltem,
aki tanúja volt, hogy én is éltem,
teletöltötte vékony lelkemet.
Sejthette, hogy a tudás majd eltemet?

Áttetszővé tört kövek.
Meleg nyáj.
Hogy lehet, hogy aki még él,
annak fáj?