Jónás Tomi szomorú

Erőm elhagy lassan, únt torok,
csodájára járnak angyalok.
Kapok fehér lepel ágyat,
megköszönöm, hogyha szántak
vagy szerettek, kedvvel éltem
körülöttem míg zenéltek.
Erős iramban, ha múltam,
elestem vagy szabadultam,
festett ruhám kiterítem,
zúgnak a fák, elfeledtem
sok szeretőm fényes hangját
csak a bőrük illata jár
át meg át emlékeimen
mondják azt is: sokra vittem.
Elrejtőzött gyerek lelkem
hozzád mégis felemeltem.
Elfogadtad, örök hála,
megcsókollak utoljára.