Hangulatok

Elszomorodtam. Mindenki mocskos.
Tenyeremen a szív zihál. Kényelem.
Ez a fontos? Félelem, büszkeség.
Poros isten. Fölösleges érzékenység.
Élek a porban, nyíltan nézek a szemedbe.
Belenevetsz. Gyűlölöd, aki szeret.
Kerül, amibe kerül - mondom -,
lépegetek a szűkülő horizonton.
Öngyilkosság - mondod -, szégyen.
A tél, így az elején, nem görget sarat.
Hideg méltósággal táncra invitál,
szelíden, de szorosan fogja a kezed.
Nem ereszt. Te már tudod, hogy a
télutón nyakig süppedsz majd a sárba.
Meg is fulladhatsz, veszélyben az életem.
Az életed nem az enyém. Poros hordó,
várja a szüretet. Megsimogatom a hasad.
Ilyenkor otthon vagyok, együtt veled.