Választás 2014

most kellene kiabálni vagy mosolyogni, sírni vagy hahotázni.
tán megbolondult kend, aki itt bent lakik valahol a kerekek közt?
hajdan kitekintést nyertem széles és elismert, nagy bozontomból,
mára forradalmi téren betekintést enged a vérrel batikolt Maidan.
ahogy a többség, én is beállok vagy kiállok, felállok vagy leállok.
nyert ügyem van, ami veszett fejsze, nyelem. jobb ma egy tyúknyak.
fekete bika pata kopog, lehet, hogy majd én is lopok.
körültekintően kerülöm a tekinteteket, négy meg négy azt várom,
lehet, hogy előbb-utóbb valóra válik minden álom. :))

Jelenetek a költözés idejéből

Költözés. Új otthon. Húsvét. Félbetört nagy szekrény, elhagyott villából. Janó rámnéz - csinálunk belőle egy szekrényt, meglátod. És csináltak. Ebben több a csavar, mint a fa, tartani fog - mondta elégedetten. Janó megoldja, múltkor is összerakta nekünk a gyerekágyat. Szolgál és véd. Vannak ilyen vagányok.

Fura ez az új otthon. Évekig laktam egy helyen, azt képzeltem az az otthon, oda megyek haza, lehet, hogy mindig így lesz. Egyik nap aztán minden cuccommal átkölzötem egy idegen helyre. Az otthonomba - amiről idáig ezt képzeltem - soha többé nem tettem be a lábam. Már aznap az idegen helyen aludtam. Az ablakon újfajta zajok és szokatlan fények szűrődtek be, ismeretlen illatok kúsztak az orromba. Sokáig nem aludtam el. Mégis az egészben volt valami otthonos. Hideg is volt, a fűtéssel még bajlódni kell. Mától vagy két hét múlva valamikortól erről a helyről fogom azt képzelni, hogy ez az otthonom? :)))))

Jelenetek a 21.század elejéről

Ülök a munkahelyemen, legtöbbször sok a munka, de most ettem Jóreggelt szendvicset. Az egy keksz, amit a téren osztogatnak. Mindennapi szabotázs. Jó lenne leadni azt a 4 kilót. Egyértelmű, hogy nem készülök szépségkirálynőnek. Ez is valami, amivel elfoglalom magam, addig sem gondolok az élet vagy inkább az én életem céltalanságára vagy ilyesmire. Persze a gyerekemet jó szellemben felnevelni terv második üteme folyamatban van. Akkor ez a cél? Mégis elit kommandóban kellene dolgoznom, bár a vízvizsgálat is közhasznú tevékenység. Teljesen azért nem oszlik el a nyugtalan feltételezés, hogy azért elég céltalan, kilátástalan ez az egész. Persze lehetne az a közkedvelt érv, hogy jódolgomban azt sem tudom, meg nincs elég kihívás és szenvedés, mert akkor meglátnám. Vannak persze problémák, a lakással mindig van valami nehézség, megoldandó, figyelem elterelő vagy lefoglaló. Mindig valaki beteg meg meghal vagy épp megszületik. Meg akkor honnan teremteni elő az anyagiakat és hasonló elmesportok. Az elemi szükségletek ok, többre meg nincs igazi motiváció meg lehetőség sem. Akkor legyen az önkiteljesítő beteljesedés? Mi legyen a motiváció. Tehetségeink kiélése? Motiváció hiánya. Készülés a halálra? Ez jó, a végső biztos célra fókuszálás. Négy napig is eltart. Utána üresség. Csinálom a dolgom, ez is jó vagy két hétig meg örökké. Vásárolok, mert az felvidít vagy fél órán át. Napokat is át lehet vásárolni. A gyerek szépen fejlődik, boldog vagy fáradt, nyomja a cipő. Majd azt mondom neki, hogy szép élet, ha sokat tud segíteni másokon meg mindenki számára hasznos dolgokat tesz. Lehet példa, fáklya a többiek előtt. Úgysem tudom átverni, 2x gyorsabb az agya és érzékenyebb, mint egy katonai radar. Lehetek én is fáklya, vihetem a halál felé soroló emberek előtt a zászlót. Legyünk együtt fáklyák, úgy jobb a buli. Persze több millióan éheznek és gyerekek is, mert így rosszabbul vagy jobban hangzik.Persze meg lehetne oldani, akinek van végtelen pénze, hogy ne legyen éhezés, de akkor mit mondanánk, hogy mi az értelme az életnek? Milliók veszítenék el életük értelmét a no need for charity táblák előtt összeomolva. Én is megyek és segítek az autistáknak, mert ettől azt fogom érezni, hogy van értelme az életemnek és a szerotonin szintem is visszaáll a javasolt értékre. De akkor hogyan kívánhatnám őszintén, hogy gyógyuljon meg mind és ne legyen több autista? Akkor mit fogok én csinálni az életem értelmével miközben termelem a profitot a közalkalmazotti fizetésemért, amiből pont megélek alapszinten és még néha libegőzni is tudunk a gyerekemmel. Mert jó dolgomban még gyerekem is van és ez még az értelem oldalt is erősíti. Persze örülök a kivételes szerencsémnek, hogy itt éppen nincs háború, a muszlimok az iskolában nem ültetik a hátsó padba a gyerekemet, hogy szégyellje magát, mint Londonban, meg nem lép aknára sem, de lehet, hogy csak azért, mert pincében lakunk és nincsen kert, ami jól jöhet, ha mégis háború lenne. Persze nem lesz nem lesz, meg gondolkodjunk pozitívan, amíg a negatív nem válik ténnyé, mert addig mi is alakítjuk, de hiába reklamálnánk később, mert ott a kollektív tudat meg a kollektív karma is, amivel egyedül úgysem tudunk mit kezdeni. Állítólag elindult a 21. század vissza a 19. felé. Elszegényedés, a középréteg elvékonyodása és eltűnése. Teret hódít az iszlám, jön a középkor is a vallási háborúkkal. WC-k már vannak, de az angol típus nem annyira vált be, sok a székrekedés. Váltsunk étrendet, lehetőleg félévente. Addigra kijönnek hozzá a könyvek, a szakboltok meg a szintén szakmai cikkeket felvonultató igazság bajnokai is rendezik soraikat. És igazuk van, mint ahogy az ét-trendváltóknak is. 60 vagy 80 évig élünk, akármit eszünk és persze az sem mindegy, hogy milyen szenvedéssel távozunk. Az önfegyelem itt jól jön, ha valaki addig beszerezte. Ez egyébként is jól jön, az eddig felsorolt minden eshetőségre. Legyünk szamurájok, mindenképpen modern értelemben. A kardot elvennék és le is csukhatnak érte, Londonban pl. igen szigorúan kezelik az ilyesmit, bár szemet hunynak a muszlim túlkapásokra. Ember küzdj és bízva bízzál, ez az én konklúzióm, bár ismerősen hangzik valamiért.
Másképp tutira nem lehet ezt végigcsinálni, persze segíthetnek a hangulatjavítók, a sport meg a pszichedelikus szerek, vagy a struccok filozófiáját is követheti, akinek van hozzá affinitása. :))))))